35017

A demencia bemutatása

Az életkor előrehaladtával az agyi idegsejtjeink száma folyamatosan csökken, a felidéző működések meglassulnak. Normál esetben is bekövetkezik a gyors képzettársítás képességének csökkenése, ezt azonban az élet során felhalmozódott tapasztalatok és bölcsesség képes ellensúlyozni. Az életkor előrehaladtával - bár nem törvényszerűen -, előfordulhat feledékenység, de ez normál esetben nem romlik.

Demenciáról (értelmi hanyatlásról, elbutulásról) akkor beszélünk, ha az intellektuális képességek betegség következtében hanyatlanak. Maga a kifejezés tehát egy tünetegyüttest takar, melynek fő összetevői az emlékezethanyatlás, az agykérgi működések zavara (beszédzavar, az érzékszervek működésének zavara, az összerendezett mozgások zavara) az ítélőképesség hanyatlása és személyiségváltozás. Ehhez gyakran szorongás, depresszió, téveszmék is társulnak, a magatartás megváltozik, az önellátó képesség többnyire romlik.

A demencia szó nem egy konkrét betegségre utal, hanem átfogó neve egy olyan tünetegyüttesnek, amelynek karakterét az agy normál funkciójának sérülése határozza meg, és amely érinti a beszédet, a memóriát, a kognitív képességeket, az észlelést és a személyiséget.

Attól függően, hogy a konkrét sérülést mi idézte elő, az agy mely részeit érinti, ma már több mint száz különböző típusát különböztetik meg a demenciának.

Ezek közül a legismertebb az Alzheimer-kór, amely főleg a homlok és halántéklebenyt támadja, de a Parkinson-kór is az ismertek közé tartozik, ennél a központi idegrendszer szenved maradandó károsodást.

A legtöbb típusra igaz, hogy szervi elváltozásról van szó, a betegség degeneratív, progresszív lefolyású és visszafordíthatatlan. A tünetek megjelenése és minősége nagyban függ attól, hogy milyen stádiumában van a betegség folyamata, azaz az agy szerkezete mennyire károsodott.

Egy embert egyszerre több fajtája is megtámadhatja a demenciának. Például, ha érelzáródás következtében rombolódik az agy szerkezet, ennek leggyakoribb kiváltója a stroke, ismertebb nevén agyvérzés, az agy egy része nem jut elegendő vérhez és oxigénhez, ez a vascular dementia. Ugyanezt az illetőt korábban elérhette az Alzheimer-kór is, amely pontosan agyszöveti elváltozást jelent, egy agyzsugorodással járó folyamat, ahol az idegsejtek folyamatosan elhalnak.

Korai stádiumban az elváltozás sokaknak fel sem tűnik, a mindennapi életet nem befolyásolja, így mire eljut a beteg az orvoshoz és felállítják a diagnózist, nem lehet meghatározni, mióta áll fent az agy kóros elváltozása.

A demencia tünetei:

Korai jelek lehetnek a gyakori és egyre erősödő emlékezetkiesések, olyan mindennapi rutinfeladatok ellátásának nehézségei, amelyek korábban nem okoztak problémát, például a reggeli kávé elkészítése. Ilyen lehet még a beszéd megváltozása, a gyakori időbeni-térbeli zavarodottság, koncentrációzavar és szellemi lelassulás.

Elvész továbbá a tervezés képessége, a logika és az absztrakciós képesség, a kreativitás, valamint a kritikai érzék, de a beteg már nem képes az új helyzetekhez alkalmazkodni sem.

Csökken az ítélőképesség és csökken a fizikai kondíció is, a koordinálatlan mozdulatok miatt növekszik a háztartási balesetek száma. Hirtelen hangulatváltozások jellemzik, drasztikus változás áll be a személyiségben és viselkedésben.

Mindeme képességek elvesztésének következménye, hogy a beteg elveszíti szociális kompetenciáit, és nem képes egyedül megbirkózni a hétköznapi feladatokkal sem.

A depresszió, önizoláció és az apátia szintén együtt járhatnak a demenciával.

Ez a tény természetesen erősen próbára teszi az emberi kapcsolatokat, megnehezíti az élettárs és a hozzátartozók életét is.

A demencia okai:

A betegség hátterében sok esetben szélütés, trauma, agyvelőgyulladás (tehát az agyi működéseket károsító történés), vagy hosszan tartó krónikus betegség (magasvérnyomás-betegség, cukorbaj, elhízás, emelkedett vérzsírszint) áll, melynek szövődményei mentális hanyatláshoz vezetnek. Egyéb mérgező hatások, alkohol, drog vagy gyógyszerekkel való visszaélés, de a dohányzás is demenciához vezethet.

Előfordulhat, hogy a memóriazavar hátterében nem demencia áll.

A legtöbb páciens a hozzátartozók kezdeményezésére megy el az orvoshoz. A diagnózis meghozatalában fontos szerepe van a páciens és a hozzátartozók kikérdezésének. Míg az "egyszerű feledékenység", amely emlékeztető cédulákkal kezelhető, nem súlyos jel, már sokkal aggasztóbb, ha a páciens a jól megszokott környezetében eltéved, tárgyakat furcsa helyekre tesz (pl. a pénztárcáját a hűtőszekrénybe stb.). A gyógyszermelléhatások és a depresszió kizárása további lépések a diagnózis meghozatalában, ezt kiegészíthetik laboratóriumi vizsgálatok (pl. vércukor, máj-, vesefunkció) és képalkotó eljárások (CT, MR).

Okozhatnak átmeneti zavartságot az idősödő embereknél a túl kevés folyadék fogyasztása,a kiszáradás is.

A betegség kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők közül nem befolyásolható, de a legnagyobb jelentőségű az életkor. Úgyszintén jelentős, ha a családban kettő vagy több demens beteg van, ami genetikai hajlamra utal.

A demencia stádiumai: a feledékenységtől a teljes kiszolgáltatottságig

A betegség első stádiumában a vezető tünet a feledékenység, amit nem csak a páciens, de környezete is "nem normális mértékűnek" ítél. A páciens, mivel észleli hanyatló szellemi teljesítményét, gyakran ingerlékeny, mogorva, olykor depressziós. Ekkor még képes önmagát egyedül ellátni.

A második stádiumban a páciens nem képes idegen helyen eligazodni vagy egy városi térkép segítségével tájékozódni. Az összetettebb tevékenységek, például egy asztal megterítése vagy egy többfogásos étkezés elkészítése, a kártyázás, olykor az autóvezetés egyre nehezebbé válik, majd a beteg önként fel is hagy ezekkel. A beteg beszéde elmosódottá válik, könnyen elveszíti a fonalat, nem képes tömören kifejezni mondandóját, fokozatosan elveszíti érdeklődését a külvilág iránt és motiválatlanná válik. Egyre nagyobb gondot jelent neki a pénzzel való bánás. Előfordulhatnak téveszmék is, ami vádaskodásban, szemrehányásokban (pl. valaki meglopta, partnere hűtlenkedik) nyilvánul meg.

A betegség harmadik stádiumában a páciens már nem képes segítség nélkül megbirkózni a hétköznapokkal. Segíteni kell neki az öltözködésben és a tisztálkodásban. A páciens még felismeri élettársát, gyermekeit, de az ismerősöket és a távolabbi rokonokat már nem feltétlenül. A tájékozódási képesség hanyatlását az egyre gyakoribb eltévedések jelzik.

A negyedik stádiumban már annyira súlyossá válik a páciens állapota, hogy elfelejti saját és párja nevét, saját élettörténetét egyre elmosódottabban képes felidézni. Nem képes egyedül felöltözni, és segítségre szorul a WC-n is. Ekkorra nem képes sem székletét, sem vizeletét visszatartani, felborulhat a nappalok és éjszakák ritmusa, a beteg jellemzően akkor válik aktívvá, amikor családja nyugovóra tér. A személyisége fokozatosan széjjelhull, járása bizonytalanná válik, egyre gyakrabban elesik.

Az utolsó stádiumban a beteg szókincse néhány szóra korlátozódik, testi ereje megfogyatkozik, állandóan fekszik, etetni kell, pelenkázni vagy katéterezni. Olyan lesz, mint egy újszülött, aki teljesen magatehetetlen, ki van szolgáltatva másoknak. Egyáltalán nem képes uralni a testét és a gondolkodását. Az Alzheimer-kóros emberek kísérőbetegségekben, szövődményekben halnak meg.

A demens betegek ápolásában sokat segít a mindennapi rutin kialakítása. Az ismeretlen, túlterhelő helyzetek feszültséget, szorongást, agressziót okozhatnak. A rendszeres fizikai aktivitás (séta, időkori torna) erősíti a beteg önértékelését és gondoskodik az egészséges fáradságról, mély alvásról. A kerti munkák, háziállattal való foglalatosság, a szellemi és szociális aktivitás megtartása, a baráti, családi kapcsolatok ápolása jelentősen lassíthatják a betegség lefolyását. A zene és a tánc szintén pozitív hatással van a demens betegre.

Az Alzheimer-kór és az egyéb, feledékenységgel, szellemi és testi hanyatlással járó demens állapot körülbelül 250 ezer embert érint és sokszorosát, ha beleszámoljuk a hozzátartótokat, akiknek meg kell küzdeniük a helyzettel, gondozni, ápolni szeretteiket hosszú éveken át.

Ma még nem képes meggyógyítani a tudomány ezeket a betegeket, a családok feladata nem kevesebb, mint biztosítani nekik az emberhez méltó, minél kevesebb szenvedéssel járó éveket.

Nagyon fontos, a gondozást végző hozzátartozók, családtagok segítése, az első lépés az alapos tájékoztatás a betegségről, annak lefolyásáról, egészségügyi ellátásról és az önsegítő csoportok elérhetőségéről.

Az önsegítő csoportok segítik, támogatják a betegeket és a közvetlen hozzátartozókat, lehetővé teszik, hogy megosszák érzelmeiket, problémáikat. A különböző élettörténetek eszközök ahhoz, hogy értelmet adhassanak annak, amit megélek. Segítenek feldolgozni az adott, aktuális eseményeket. És nem utolsó sorban tudatják a hozzátartozókkal, nincsenek egyedül ezzel a betegséggel. Szerepük kiemelkedően fontos a demens beteg és hozzátartozóik mindennapi életében.

Forrás: Juhász Ágnes, Memóriaőrző, Balassi kiadó

Támogatóink és együttműködő partnereink:
Széchenyi 2020
Európai Unió zászló